A Genderlect theory pszicholingvisztikai elméletként került a tankönyvekbe, de gyakorlati oldalát úgy gondolom mindannyian tapasztaltuk már az életben. Összefoglalva az elmélet arra az ismert tényre mutat rá, mekkora különbség van a női és férfi gondolkodás között, s mindez, hogy hagy nyomot a nyelvhasználatban, a napi kommunikációban. Ebből alakulnak ki a két nem közti félreértések, s a magunk számára evidensnek tűnő dolgok végeláthatatlan magyarázni próbálása.

A minap olvastam néhány definiciót a kommunikációra a két nemtől:
 

Nők: Megosztani a gondolataidat, érzéseidet valakivel.
Férfiak: Hagyni egy cetlit a hűtőn, hogy sörözni mentél a haverokkal. :)

De hogy is jön ez ide, és mi ebben az újdonság?

Amikor az ember saját mikrokörnyezetére vetíti le a kulturális, nyelvi, viselkedésbeli standardok közti különbséget, sokkal több dolgot ért meg és lesz képes tolerálni, mint az előtt. Mindez pedig azért fontos, mert saját életünket, munkánkat könnyíti meg, kommunikációnk válik gördülékenyebbé. Fogalmazhatnék úgyis, plussz egy eszköz a kezemben, hogy megértessem magam, ezáltal elérjem a célom, s ebből pedig profitáljak a jövőben.
 

 Nézzük a jól ismert hármast: ügyfél, pályázó és én (a tanácsadó). Sok esetben hallom a szakmailag elismert, értékes pályázóktól a céges interjúk után, hogy nem vagyok biztos benne, hogy meggyőztem őket, nem tudtam úgy elmondani, nem volt időm, valahogy nem úgy sikerült, ahogy előtte magamban végig gondoltam.
Még több esetben hallom az ügyfeleimtől, hogy valóban jó szakember, és jön a de…nem tudott példát hozni arra, mi az amire büszke, milyen vezetőnek tartják, milyen stratégiát követ adott szituációban….

Hasonló számban látom és érzem saját magamon is, nem vagyok biztos abban, hogy az ügyfelem azt hallotta/látta, amit mondani szeretnék, hogy a pályázó számára a mondanivalóm célt ért-e. Éppen ezért fontos a szóbeli kommunikáció, hiszen ezáltal árnyalható és nyomatékosítható mondanivalónk. De nincs lehetősége a pályázónak javítani egy félresiklott interjút, és az ügyfelemnek sem, hogy újabb esélyeket adhasson a szakembereknek.

Nos, igen…ezért is! vagyok én, hogy felkészítsem a pályázóm, ismerjem az ügyfelem igényeit, elvárásait, ahhoz mérten keressek, majd annak megfelelően válasszak. De a céges interjúkon már nem foghatom a jelöltem kezét, nem egészíthetem ki a mondatait.
Ezért fontos ismerni azt a tényt, hogy a kommunkációnkat, a nyelvet ILLESZTENÜNK kell a beszélgető partnerünkhöz. Fel kell tudni mérni az ő igényét, stílusát a szituációból, az előzetes tapasztalataink alapján. Könnyebb a telefont lecsapva elmondani cenzúrázatlan véleményünket, no de ezzel a helyzet nincs megoldva, a célom nem értem el…

Interjútechnikák a gyakorlatban

1. Beszéljünk E/1. személyben

- létrehoztam
- irányítottam
- kialakítottam stb.

Ezzel azt a benyomást keltjük, hogy értékeljük saját magánunkat, valóban saját értékeinkről, érdemeinkről beszélünk.

2. Készüljünk fel szakmai előéletünkből

- legyen struktúrája a mondanivalónknak
- a lényeget emeljük ki, a részletekre rákérdeznek, ha fontos a számunkra
- eredményeinkről beszéljünk

3. Legyünk tisztában erősségeinkkel, gyengeségeinkkel

- pozitív tulajdonságainkat minden esetben támasszuk alá a munka világából hozott példával
- gyengeségeink megemlítésénél tanulható dolgokat említsünk, mint nyelvtudás, számítástechnikai ismeretek
- már az interjú előtt legyen a fejünkben 3-3 ezekből, hogy ne ott „húzzanak be a csőbe”

4. Siker story-k

- tudjuk az interjún kiemelni sikereinket, domborítsuk ki szakmaiságunkat
- készüljünk fel előre szakmai sikertörténetekkel (sikeres projekt, költségcsökkentés, új módszertan bevezetése, stb.)
- vezetőknél fontos kiemelni problémás helyzeteket, konfliktusokat, melyeket sikerrel oldottak meg

5. Szabadidő

- ne essünk abba a hibába, hogy erre a kérdésre lazán, „túlőszintén” válaszolunk
- nem azért érdeklődnek szabadidős tevékenységeink iránt, mert már mellettünk döntöttek
- sokat elárul a munkához való hozzáállásról, személyiségről stb.
- óvakodjuk a túlzottan intim részletekbe beavatni a szemben ülőt

Kommunikáció a szervezetben

 A nők leggyakrabban azt a hibát követik el a férfiakkal való kommunikációban, hogy túl sok szóval adnak át fontos üzeneteket, hajlamosak bagatellizálni a jelenlétüket egy-egy ügy megoldásában, vagy leminősítik magukat például azzal, hogy bizonytalan hangon, félénken adják elő a mondanivalójukat. Mindezt időnként megtetézik azzal is, hogy az állításaikból szinte kérdés lesz amiatt, hogy a mondat végén nem leviszik, hanem felemelik a hangsúlyt, amivel azonnal kétséget ébresztenek mondanivalójuk iránt.

 Velük szemben a férfiak egy része túlságosan is lezárja a beszélgetéseket, míg mások hajlamosak a személyes részvételt hangsúlyozni olyan ügyekben is, amikor nyilvánvalóan az egész csapat felel a végeredményért. A kommunikációs tanácsadók általában véve azt mondják, már az első állásinterjúkon érdemes megfigyelni a szervezetre jellemző a kommunikációs stílust. Tulajdonképpen beosztástól függetlenül elvárják, hogy a munkavállaló álljon be a szervezetre jellemző sorba, próbálja meg alkalmazni is azt a vállalattal folytatott minden interakciójában. Ezen oknál fogva szoktam nyugtatni a jelöltjeimet a 4. vagy épp 5. céges interjú kör után, hogy számára is ugyanolyan fontos, hogy találkozzon mindazokkal, akik majd a közvetlen felettesei, kollégái lesznek. Még időben kiderülhet így, hogy esetlegesen van olyan személy, akivel biztosan nem fogja majd megtalálni azt a bizonyos közösnyelvet.