Pszichológusként az élet számos területén hallottam ezt a kérdést: A pszichológiának mi köze van a HR-hez? A kérdés felmerülésének pillanatában joggal gondolkodom el pár percre azon, kinek mit jelent a pszichológia és mit a HR. Az első számú megkérdezett vagyis jómagam azt az elvet hordozom magamban és igyekszem megosztani a körülöttem lévőkkel, hogy szép és nélkülözhetetlen alapját képezi ennek az általam mélyen tisztelt tudománynak a híres freud-i analitikus helyzet, s a jól ismert kanapé, álomfejtés és a pszichoszexuális fejlődés és fixációk, mégis ma már ezek jóval túlhaladták az említett határt, és kiterjedtek a gyakorlatias világra.

Arra a siető és profitorientált világra, ahol mégis időnként megállunk egy percre és elgondolkozunk egy- egy vállalat működtetésének „hogyan”-ján, vagy akár a multi- katona lét előnyén és hátrányán, vagy pusztán egy állásinterjú feszültségén. Itt van tehát az a kapcsolódási pont, mely elengedhetetlen ahhoz, hogy ma és 30 év múlva ne legyen elég néhány száz robot a munkánk elvégzéséhez. Hiszen emberek vagyunk és sokfélék, kommunikálunk, érzünk, változunk, csalódunk, és sikereket élünk meg.

 

 Ha pedig a puszta tényeket szeretnénk felsorakoztatni erre a gyakran ismételt kérdésre, bátran merem álltani, körültekintőbben figyelem az embert, a viselkedést. Ebből következően többlet információt kaphat a pályázó és az ügyfél egyaránt egy interjú helyzet során, után.

A két szakma egymás nélkül is jól boldogul, ehhez nem fér kétség, mégis talán egymás kiegészítői és együtt valami többre, hatékonyabbra képesek. Nézzük csak meg a manapság egyre inkább előtérbe kerülő „gondoskodó elbocsátás” vagy outplacement tréningek eredményeit. Sok esetben 30 éves munkaviszony után szűnik meg a munkavállalók álláshelye, és várják tőlünk a mentőövet. Miután a tréningek elején közösen megegyezünk annak céljában és várható eredményeiben, ők maguk sem azt várják már tőlünk, hogy álláshelyet biztosítsunk a számukra, sokkal inkább keresik azt a jól ismert „hogyan”-t. Egyszerű, sokszor evidensnek tűnő kérdésekről beszélünk órákat, és derítünk fényt alapvető hiányosságokra: Hogyan írjunk önéletrajzot? Ne írjam bele a gyermekeim nevét? Mivel nyissak egy állásinterjú során?...és ennek közel sincs vége.

Ahogy ezek a kérdések felmerülnek egy elbocsátott munkavállaló esetében, ugyanúgy fontosak kell,hogy legyenek egy pályakezdő, pályamódosító, vagy egy ambiciózus asszisztens, mérnök, pénzügyes, projekt manager vagy gyárigazgató életében.

Híd funkciót betöltő mivoltunknak köszönhetően harmadik, de igencsak fontos félként veszünk részt a kiválasztás folyamatában. A pályázó számára nyújtott iránymutatáson, jó tanácson túl fontos szerepet kap az ügyfél számára nyújtott értékelés, többlet információ, mellyel időt spórol és kérem, nincs mit szépíteni, mint minden szolgáltatásért…fizet. Épp ezért minőségi, szakmai és értékes információt biztosítok a számára, és ehhez kétség nélkül segít hozzá az a fajta „odafigyelés”, mely az ügyfél igényeire és a pályázó egész személyiségére és szakmaiságára egyaránt kiterjesztek. Ahogy azt szoktam mondani, „nem tudom, hogy látnám a világot és téged, ha nem lennék pszichológus”, minden esetre gondolatban gyakran lapozok bele azokba a sokat forgatott könyvekbe és emlékekbe az egyetemi időkből.